Nagyon régen írtam könyvajánlót, pedig nagyon sok könyvet olvastam az elmúlt időszakban is. Akik követnek, netán ismernek is, pontosan tudják, hogy az érdeklődésem szerteágazó, sokféle téma, műfaj, szerző képes felkelteni a kíváncsiságomat. Ám, ha egy könyv címében az a két szó szerepel, hogy Könyvesbolt és Toszkána, mindenki biztos lehet benne, hogy számomra kihagyhatatlan olvasmány lesz. A Park Könyvkiadó Facebook oldalán figyeltem fel Alba Donati “Könyvesbolt Toszkánában” című regényére, és azonnal meg is rendeltem. Tényleg, már önmagában a címe is elég lett volna ahhoz, hogy el akarjam olvasni ezt a könyvet, ám a fülszöveg, és az a tény, hogy a Park Könyvkiadó gondozásában jelenik meg, csak megerősítette számomra az “ez biztosan az én könyvem lesz” érzését.
És ez tényleg az én könyvem lett. A felszín, ami miatt tetszett, már a fentebbi sorokból is kiolvasható: könyvmolyként imádok mindent, amiben könyvek szerepelnek, pláne egy könyvesbolt, ráadásul imádott országomban, Olaszországban “játszódik”, azon belül is a világ talán leghíresebb régiójában, Toszkánában járunk, szerzője pedig költő, könyves szakember, aki az olasz könyvkiadásban dolgozott nagyon sokáig. Őszintén bevallom, nem hallottam korábban Alba Donatiról, de ahogy a mondás is tartja: jobb később, mint soha. Ugyanis mindennél jobban szeretem azokat a könyveket, amelyekben valaki egyszerűen a saját életét meséli el, ahogy Alba is teszi ebben a könyvben, hisz valójában minden élet egy regény, tele történetekkel, nehézségekkel, traumákkal, felismerésekkel, szépséggel, örömmel és bánattal. És ezek már a könyv, a sztori igazi mélységét adják a tetszetős felszín mellett.
Alba ebben a könyvben életének egyik, sokak által megkérdőjelezett döntéséből indul ki: úgy határozott ugyanis, hogy mozgalmas, nyüzsgő városi életét feladva, visszatér kicsinyke szülőfalujába, a toszkán hegyekbe, és könyvesboltot nyit a mindössze 180! főt számláló Lucignanában. No, innen lesz szép nyerni, gondolhatjuk. Mindezt megspékelve azzal, hogy a boltot (Sopra la Penna) 2019 decemberében nyitotta meg, 2020 márciusában pedig a Covid letarolta az egész világot… Ebből az alapszituációból kalandozik aztán térben és időben hol ide, hol oda, mindeközben megismerjük az életét, a faluját, a családját, a barátait, a vevőit, kapunk betekintést egyrészt a toszkán hétköznapokba, másrészt irodalmi vonatkozású megjegyzései kapcsán kedvelt írói, költői, könyvei világába is.
Külön érdekesség, egyben szívmelengető érzés a számomra, hogy van némi magyar vonatkozása is a történetnek. Szerepel benne valaki, nem is akárki, aki a magyar irodalom hírnevét öregbíti szerte a világban. Ennél többet nem árulok el, már csak amiatt is érdemes lesz elolvasni ezt a könyvet, hogy kiderüljön Alba hozzá fűződő személyes viszonya. Egy szó, mint száz, imádtam ezt a könyvet olvasni, és ajánlom mindenkinek, aki valódi emberek valódi történeteire vágyik, maga az élet zajlik ebben a könyvben, ráadásul a csodálatos Toszkánában járunk, Firenze is felbukkan, szerepel a könyvben a szerző édesanyja, aki életkorát tekintve 100 év felett jár, mondhatjuk maga a történelem. Sok-sok könyv címével is megismerkedhetünk, inspirációt szerezhetünk mit olvasnak mások, számtalan módon kapcsolódhatunk az eseményekhez, ehhez a minden elemében színtiszta, mai valósághoz.
“Amióta megnyitottam a könyvesboltot, nincs olyan beszélgetés, amelyben fel ne merülne a kérdés: “Hogyan jutott eszébe az az ötlet, hogy könyvesboltot nyisson egy száznyolcvan lakosú, eldugott falucskában?”“
“Hogyan jutott eszembe? A dolgok nem jutnak eszünkbe, a dolgok lappanganak, megkelnek, betöltik a képzeletünket, amíg alszunk. A dolgoknak saját életük van, egy olyan párhuzamos zónában sétálgatnak, amelyről még csak nem is sejtjük, hol lehet, aztán egyszer csak bekopognak: megjöttünk, mi vagyunk a te ötleteid, figyelj ránk.”
Fordította: Todero Anna
Pécs, 2024. április 24.
Farkas Anett
anetteblog 