Könnyek…

Kásás Tamás interjú:

“És mi volt a könnyekben?

A végső dudaszó engem a csapattól viszonylag távol ért, a közönség tombolt, és eleredtek a könnyeim. Valahogy akkor átfutott rajtam, hogy ez tényleg olyan nagybetűs sporttörténelem, ami ki tudja, hogy lesz-e még valaha egyszer. Három olimpiát nyerni zsinórban? Az azért már valami. És ennek én nyakig a részese vagyok. Egyszerű sportkedvelőként is elismerem a teljesítményt a fotelben ülve, vízben és szárazon egyaránt, itt pedig játszottam, hozzátettem a magam adottságaival egy egész ország öröméhez. Nem jut eszembe jó hasonlat, ezek az érzések megismételhetetlenek, és abban az érzelmi állapotban a sírás teljesen természetes volt. Az első két győzelemnél, Sydney-ben és Athénban ünnepeltem, mosolyogtam, integettem, Pekingben meg így jött ki rajtam az öröm. Nem sokszor érzi azt az ember, hogy valami utolérhetetlen dolgot csinált. Sevillában, a szerbeknek lőtt három gól sem adott ilyen katarzist, pedig itt a döntőben csak egy gólt szereztem.

És mi rejtőzött a 2012-es olimpiai könnyekben?

Hogy nincs tovább. És az is szép volt, és jó élmény volt. Nem csavarodtam be, hogy egy ötödik hely után jó élményről beszélek. Nem ezért mentünk, hanem éremért. Egy ötödik helynek a magyar vízilabdában nem is lehet örülni. Én mégsem bánkódtam, és biztos, hogy furcsa ezt tőlem hallani, meg mit mondjanak erre azok, akik nem kerültek be a csapatba. De nem érdemeltük meg akkor az érmet. A munkát beletettük, nem lazsált senki, de már nem tudtunk annyira harapni. Törvényszerű ez, idősebbek is voltunk már, az ellenfelek meg pont jó korba léptek. Lehet, hogy már fejben is jobbak voltak.

Ez az utolsó sírás nem volt benne a levegőben, beugrottam a medencébe az elején, de már szinte csak tébláboltam, úszkáltam, már kint voltam lélekben a parton, tudtam, hogy ez az utolsó meccsem. Nekem a vízilabda akkor, ott véget ért. Azt is tudtam, hogy a spanyolokat meg fogjuk verni. Nem mindegy, hogy búcsúzunk el, a becsületünkért is játszottunk. De felülírhatatlanul bennem volt, hogy harminchat éves vagyok, és nem lesz több meccsem, az ötödik olimpián van vége ennek az útnak. Utólag minden a helyére a került, minden valamiért történt, a puzzle összeállt. Ahogy az ezüstök kellettek, kellett ez az ötödik hely is. Sem az első, sem az utolsó olimpiámról nincs érmem. Nem vagyunk legyőzhetetlenek, ennek ez lett a tanulsága, mert senki sem az.”

FORRÁS: https://telex.hu/sport/2023/05/08/kasas-tamas-3-aranyerem-interju

Fotó: Masters.fina-budapest2017.com