Nagyon sok könyvet olvastam már életemben, mert gyerekkorom óta olvasok a mai napig. Mindig imádtam a könyveket. Lapozgatni, olvasni, megismerni újabb és újabb történeteket. Mindenevő vagyok. Szépirodalom, klasszikusok, bestsellerek, lektűrök, önéletrajzok, drámai és romantikus olvasmányok, bármi jöhet.
Az elmúlt néhány napban Khaled Hosseini Papírsárkányok című regénye volt soron. Öt-hat évvel ezelőtt is hallottam már erről a könyvről, valaki nagyszerű regényként írta le és ajánlotta olvasásra. Később is utamba került a címe, hiszen film is készült belőle, az írónak újabb sikerkönyvei is születtek, mégis csak mostanában olvastam el, mert valahogy mindig elékerült valami más. Ezúttal szó szerint a kezembe nyomták, vidd el, olvasd el.
Ha már kölcsönkaptam, nem volt halogatás. Csak egy kicsi, mert körülbelül 3-4 hét óta nálam volt már, mire a hétvégén végre belekezdtem. Hogy aztán egyáltalán ne tudjam letenni. Igazság szerint már az első oldal után tudtam, hogy ez a könyv tetszeni fog. Nem véletlenül dicsérték mindazok, akik már olvasták. Beszippantott, alig vártam esténként, hogy a kezembe vegyem. Igaz, nem tartott sokáig, hiszen a közel 450 oldalas könyvet néhány este alatt olvastam ki úgy, hogy az utolsó 150 oldalt egyben olvastam el, mert képtelen voltam letenni… Ráadásul az utolsó 50 oldalt a szó legszorosabb értelmében végigbömböltem…
Mielőtt elkezdtem olvasni, már tudatosan nem néztem utána különösebben sem az írónak, sem az életrajzának, így az élt bennem valamiért, hogy ez az ő saját, személyes története… Ez alapján csak egy dolgot tudtam biztosan, hogy túlélte… Hiszen megírta. Nem hiszem, hogy ember el tud ennyit viselni. Hogy viselte el mindezt??!! Amikor tegnap este befejeztem a regényt, nagyon felzaklatott, szinte órákig nem tudtam megnyugodni. Amikor mégis sikerült egy kicsit, nem hagyott békén a gondolat, hogy ez tényleg az ő sztorija? Nagyon hamar kiderült, hogy nem… Gyönyörű családja van, két szép gyereke… Megkönnyebbültem. Mégis, az teljesen egyértelmű, hogy mindez megtörtént valahogy, nem kellett kiszínezni, kitalálni benne semmit. Döbbenetes erejű könyv.
Ma arra gondoltam, visszaolvasom, mit írtak róla korábban különböző facebook csoportokban, akik már olvasták. Nem lepődtem meg. A letehetetlen, megrendítő, drámai, minden könyvét olvasni kell megjegyzések a legalapvetőbbek. Ezt csak fokozni lehet. Van, aki azonban úgy élte meg, hogy azt írta: soha többet nem olvas tőle semmit, mert még egyszer nem képes ezen átmenni. Hiszen, ha valaki egyszer így ír, mindig így fog írni. Mások arról számoltak be, hosszú hónapokig élt bennük tovább a történet, annyira felzaklatta őket, álmodtak vele és folytathatnám.
Annak ellenére, hogy engem is nagyon felkavart, igazán mélyen megérintett a mű, mégis alig várom, hogy a kezemben tarthassam a szerző második regényét, majd a harmadikat is. Vagy talán éppen ezért. Én biztosan tudom, hogy azokat is elolvasom. Én ugyanis máris Hosseini rajongó lettem…
Khaled Hosseini eddig megjelent művei:
Papírsárkányok
Egyezer tündöklő nap
És a hegyek visszhangozzák
Ima a tengeren
anetteblog 